Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 25:34-40.

„Az Ur Lelke van rajtam, aki felkent engem és elküldött, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött engem, hogy a töredelmes szívüeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemük megnyílását, hogy békességben elbocsássam a megtörteket és hirdessem az Ur kedves esztendejét.” (Lukács 4:17-19)

Szerte ezen a világon oly sokan hirdetik az Igét, oly sokan olvassák, szólnak róla, bizonyságot tesznek .. . mégis oly kevés az Ige nyomán fakadó élet. Az Ige szólói közül sokan kiválóan képzett tudósok, theológiai professzorok, híres emberek s szavuk, írásuk mintha hiábavaló lenne. Az Űr Jézusról azt jegyezték föl az Őt hallgató kortársak, hogy nem úgy tanított mint az írástudók, hanem hatalommal. Nem bölcselekedett, nem okoskodott, nem mondott értelmetlen szép szavakat, hanem a Lélek erejében végezte munkáját.

Ma is így szól Igéje által s ma is így ad szabadulást. Örömüzenete nem az élet magaslatán lévőknek, de a senkiknek, szegényeknek, nyomorultaknak szól. Öszszetörteknek hozott örömüzenetet, s a rászorultakat keresi meg. A bűn foglyai ma is szabadulást nyernek Tőle, csak kérni kell Őt. Ha ma meg vagy terhelődve önmagad miatt, bűneid súlyosan nehezednek lelkedre, keresd csak Őt: hatalmas arra, hogy meghozza szabadulásodat és békességben bocsásson el.

IMÁDKOZZUNK: Szabadításodra várok. Uram, mert hiábavaló az emberi sepítsép. Teb enned bízom epriedül, s Beléd vetettem reménysépemet. Hallpass mep hát. Ámen,

— Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel! —

Tressler A. Penny, Nebraska

PÉNTEK, MÁRCIUS 9.

— 11 —