Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Ür. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.” (I. Korinthus 12:4-6)

Ha csak azokat hívnák énekelni a templomi énekkarba, akiknek képzett hangjuk van, nem lenne énekkar. Ha csak a tanítói oklevéllel rendelkezőket kérnék vasárnapi iskolai tanításra, kevés tanítónk lenne, vagy egy se.

Amikor arra kérnek, hogy az egyházban valamit tegyünk, rendszerint ez az első válaszunk: “Nem tudom megtenni; nem vagyok alkalmas reá.” Igaz az, hogy nem mindenikünk tud énekelni vagy tanítani, de valamit mindenikünk meg tud tenni!

Benchley Robert, a híres amerikai humorista egyszer megjegyezte: “Tizenöt évembe került az, amíg felfedeztem, hogy nem tudok írni, de akkor már az írást nem tudtam abbahagyni, mert addigra túl híressé lettem.’

Talán az az egyetlen képességünk, hogy szeretjük a gyermekeket. Az egyházban sok program azon fordul meg, hogy van-e valaki, aki a gyermekekre vigyázzon. A minket ihlető Isten, ismeri képességeinket is és hogy azokat miképpen lehet hasznosítani. A mi dolgunk csak az a készség, hogy szolgáljunk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, vezérelj minket, hogy használjuk képességeinket, tudva azt, hogy azokat azért adtad, hogy velük Téged jobban szolgálhassunk. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Mindenkinek van valamije, amit adhat. —

Pryse Dorothy (Cincinnati, Ohio)

SZERDA, FEBRUAR 19

Olvassuk: I. Korinthus 12:4-11

— 53 —