Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Ésaiás 65:21-25; Máté 7:7-12

“És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek és én már meghallgattam." (Ésaiás 65:24)

Mikor egy távol fekvő dombos vidék magányosan álló kis házához látogattam el az imádságra adott nagyszerű választ tapasztaltam meg. Hosszú keresés után már majdnem visszafordultam, amikor végre megláttam az egyik kis völgy mélyében rejtőző házat. Kopogtatásomra egy asszony jött az ajtóhoz.

Amikor bemutatkoztam mint lelkipásztor, azt mondta, hogy barátnőjével éppen imádkoztak. Felragyogó arccal rögtön hozzátette: “Gondolom, hogy az imádkozást most be is fejezzük, mert valójában imádságunkra a lelkész úr a válasz. Kérem, jöjjön be.”

Akkor aztán elmondta, hogy családjukban baj van. Hetek óta lelkész után kutattak vidékükön, de egyet sem találtak. “így hát”, folytatta, “kétségbeesésünkben elhatároztuk, hogy mivel senki sincs, akihez tanácsért fordulhatnánk, Istent fogjuk kérni, hogy valakit küldjön hozzánk. Mialatt imádkoztunk, ön kopogott az ajtón.”

Oda menetelem tárgya csak néhány percet vett igénybe, de a fennforgó szükségre való tekintettel másnap az egész napot a családdal töltöttem. Mikor eltávoztam, már helyreállott a rend a családban és úgy is maradt éveken át.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, segíts, hogy imádkozzam akkor is, amikor az imádság hiábavalónak látszik. Amen.

— Minél hamarabb imádkozunk, Isten annál hamarabb válaszol. —

Millard Demy (Dallas, Texas)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 17

— 51 —