Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Kor. 4:16-5:1

“Nem csüggedünk, sót, ha a mi külső emberünk romlik is, benső emberünk mégis napról napra megúiul." (II. Kor. 4:16)

Nincs semmi e földön, ami ne avulna együtt minden egyes elmúló nappal. Valóban a világ maga is minden nap öregebbé válik.

Ha bármit vásárolunk, legyen az nagy, vagy kicsi, mindig a tartós anyagot keressük. De a legjobban megépített házban is megtaláljuk a betonalap repedését, a legdrágább kocsiról is a lepattant festést, s a legfinomabb öltözetben is a szövetanyag hibáját. Szomorúan nézünk bele a tükörbe s látjuk a jellegzetes vonásokat arcunk mélyülő ráncaiban.

A körülöttünk levő dolgokat figyelve a hanyatlás s testünk fokozódó öregedése lehet elviselhetetlenül lehangoló. De van, ami megvigasztal bennünket: “Benső emberünk napról-napra megújul.” Krisztusban benső természetünk újjá lesz napról-napra. Igen, és végtére, ha ez a földi test végkép alkalmatlanná válik, hogy lelkünk sátora legyen, Istennél készen vár bennünket egy másfajta test. Ez az új kitart az örökkévalóságig.

IMÁDKOZZUNK: Legszentebb Atyánk! Oltalmazz meg minket a jelenvaló világ javainak és gyönyöreinek imádatától. Segíts helyesen értékelni a mi láthatatlan természetünket Jézus Krisztusban mindörökké. Ámen.

— A láthatók megavulnak és a láthatatlanok örökkévalók. —

HÉTFŐ, FEBRUAR 3.

Wilder R. Zsuzsánna (Spokane, Washington)

— 37 —