Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Efézus 4:4-16.

“Az atyafiúi szeretet maradjon meg.” (Zsidók 13:1; Ravasz fordítás)

Egy tanárom a kereskedelmiben mondta ezt nekem: “Ha valaki nélkülözhetetlen lesz, nyírd ki! Amire most leginkább szükségünk van, az a csapatszellem, amely nem engedi, hogy bárki is tovább tartsa a labdát, mint kellene. Szükségünk van egymásra, hogy céljainkat a lehető leggyorsabban és eredményesen érjük el.

Ez nemcsak az üzleti ügyvitelben, de az egyházi életben is életszükséglet.

A néhány “nélkülözhetetlenre” való támaszkodás azt jelenti, hogy egyes embereket agyondolgoztatunk, a többi pedig elveszíti az érdeklődését a félreállítás miatt. Ha szeretjük azokat a “nélkülözhetetleneket”, segítsünk nékik másokkal is megosztani érdeklődésüket és felelősségüket. Nem engedhetjük meg, hogy magukról olyan sokat, másokról pedig olyan keveset gondoljanak, hogy mást ne vegyenek be csapatukba.

Hordozzuk hát mostantól terheinket, és hagyjuk, hogy mások is hordozzák önnön terheiket. Legyen hitünk és bizalmunk Krisztusban, aki mindannyionkat egy csapatba hív, aminek Ö a feje, az Egyházba.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, segíts minket, hogy másokon segíthessünk, hogy egyek legyünk az igyekezetben téged szolgálva és téged hirdetve az egész világon. Ámen.

— Biztatnunk kell mindenkit, hogy Isten királyságának munkájában vállaljon részt. —

Vander Wal John (Ausztrália, Darwin, N.T.)

VASÁRNAP, AUGUSZTUS 31.

— 64 —