Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: V. Mózes 30:15-20; Márk 1:14-20.

“Az életet és a halált adtam élőtökbe, az áldást és az átkot; válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.” (V. Mózes 30:19)

Míg férjem élt minden reggel elüldögéltünk egy kicsit a reggeliző asztalnál. Az én székemből mindig befelé láttam a lakásba, ahol szétteregetve, meggyűrve feküdt az előző napi újság, amint este olvastuk. A lámpa asztalt a por vékony hártyaként takarta. A szőnyegen is látszott, hogy hiányzik a takarítás.

Férjem székéből az ablak felé nyílt kilátás. Kitekintve láthatta szépségét a fasornak, az út túlsó oldalán és egy távolabbi tanyát a község szélén. Messze pedig körvonalazódott a hegyvonulat.

Férjem halála után nem bírtam látni üres székét. Inkább hát én ültem bele. Akkor döbbentem rá, menynyire ilyen az élet is. Foglyai vagyunk körülményeinknek. Miiyen sokszor csak a nyűgös, unott apró feladatokat látjuk magunk körül. Leköt bennünket a hétköznapi robot sivársága. Pedig ha megváltoztatnánk helyzetünket, kitekinthetnénk az élet szebb tályaira is. Megláthatnánk a dicsőség ormait, az élet Isten adta békességét. Az LJr elénk adta az Eletet és a Halált. Melyikre nézek? Melyiket választom?

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts áttörni rossz szokásokon és beidegzett magatartásainkon, mely gátol bennünket alakító, éltető munkád meglátásától. Szabadító Jézus Krisztusunk nevében kérünk. Ámen.

— Az életünket irányíthatjuk arra, amit látni kívánunk. —

Eitzen Helen (Longmont, Colorado)

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 25.

— 58 —