Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-07-01 / 4. szám
Olvassuk: Cselekedetek 3:1-10. “Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, óh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsoltárok 19:15) Mikor a Keresztyén Ifjúsági Egyesület központjánál szolgáltam, mint a vallásos ügyek titkára, egy alkalommal éppen végeztem a déli üzemi áhítattal a Richmond, virginiai acélműveknél és siettem a külvárosba ebédre. Kerülve a pályaudvart, egy idős nénit láttam iparkodni előre egy nagy zsák szénnel, melyet a vágányok mellett gyűjtött össze. Ösztönösen fékeztem és kihajolva kocsimból kérdeztem: “Hol lakik?” Erősen rázva fejét kiáltotta a néni. “Nem érteni. Nem érteni az a maga.” Azonnal rájöttem, hogy engem detektívnek nézett. Igen zavarba jöttem és gyorsan kimentettem magam, mondva, hogy csak azt hittem segítségre van szüksége s szívesen haza vittem volna otthonába. Abban a pillanatban minden szavamat megértett. Aztán egy széles mosollyal, mely szét simította arcának redőit, kezét felemelve kiáltotta. “Nem. Köszönöm. Igazán köszönöm. Isten áldjon meg fiam.!” Ha több időt és figyyelmet szentelnénk mások segítéséfe és kevesebbet önérdekeinkre, ritkábban értenének félre az emberek. IMÁDKOZZUNK: Drága Uram, minden igyekezetemben, hogy másokat segítsek, Te segíts engem, hogy szóljam a helyes mondanivalót a megfelelő időben. És add, hogy beszéljek a Te szeretetednek nyelvén. Ámen. — A szerető cselekedet nem szorul fordításra. — CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 21. Beasley W. W. (Virginia, U.S.A.? 54 —