Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Máté 18:1-6.

“Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18:3)

Egy kis leányka a nála is fiatalabb fiú testvérét nagy pocsolya közepén játszva találta. Bár a fiúcska fáradt, piszkos és éhes volt, nem volt hajlandó testvére hazahívó szavára hallgatni. Végül is azzal a tekintéllyel, amit egy három éves lányka ki tud fejezni, egyenesen a testvére szemébe nézett és határozottan ezt mondta: “Jöjj, mondd édesanyának, hogy ő hívott!”

A kicsi leányka saját tapasztalatából tudta, hogy az édesanyjuk hívná a fiút. Nem volt kétsége afelől, hogy édesanyjuk a fiút lemosdatná, enni adna neki és lefektetné. Ezt a fiúcska vagy nem értette meg, vagy ha igen, nem volt hajlandó ott hagyni a pocsolyát az otthon szeretetéért, melegéért és biztonságáért.

Mi keresztyének tapasztalatból ismerjük Isten megbocsátásának az örömét és azt a szeretetet, amelyet gyermekeinek ajándékoz. Ezért a kicsi leánykához hasonlóan az az ösztönös indulatunk, hogy tévedő embertársainknak, mi is így szólunk: “Jöjj, mondd Jézusnak, hogy ö hívott!”

IMÁDKOZZUNK: Úr Isten, mélyítsd el gyermekeid iránt való érdeklődésünket és erősíts a bizonyságtevésünkben. Segíts Fiad, a mi Urunk eme imádságának lelkülete szerint élni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... Amen.”

— Legyen hited és azt úgy éld meg, hogy mások is elfogadják. —

Barkman Alma (Winnipeg, Man.)

PÉNTEK, AUGUSZTUS 15.

48 —