Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Máté 23:1-12. “Annak okáért, amit parancsolnak néktek mindazt megtartsátok és megcselekedjétek, de az ő cselekedeteik szerint ne csele­kedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.” (Máté 23:3) Egy kenyai város piacterén nagy embertömeg jött­­ment, árult, vett, vagy csak fecsegett. Egyik oldalon több százan kíváncsian hallgattak egy misszionáriust. “A keresztyén embernek örökélete van, azért soha nem fél a haláltól,” mondta éppen, mikor megpillantott egy feléje csúszó kígyót. Villámgyorsan, hogy mentse éle­tét felugrott egy közelben álló ládára. Két ember rög­tön agyonütötte a kígyót, de többen emlékezve a misz­­szionárius utolsó szavaira enyhén mosolyogtak. Ez az igaz történet rávilágít a nagy leckére. Nem elég be­szélni. A keresztyén életet élni kell. A szavak elvesztik hitelüket, ha az élet maga nem tesz bizonyságot. Jézus azt mondotta tanítványainak: “Lesztek Nékem tanúim.” Mi Isten üzenetét visszük a világba és az üzenet életünk része kell legyen. Az éle­tünknek is prédikálnia kell. Nem úgy, mint azoknak az írástudóknak, akikről Jézus mondta, példájukat ne kövessétek. Szomorú dolog, ha rólunk is ezt mondja Jézus, mert akkor az emberek nem hihetnek az Ige életet formáló erejében és csak mosolyogni fognak nagy szavainkon. IMÁDKOZZUNK: Uram, tölts meg Szentlelkeddel, hogy az emberek jöjjenek Hozzád az én életemben meg­látszó kegyelmed által. Ámen. — Milyen üzenetet prédikál életem? — Danyce Lewis (Migwani via Kitui, Kenya) HÉTFŐ, AUGUSZTUS 11.- 44 —

Next

/
Thumbnails
Contents