Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Olvassuk: II. Korinthus 4:1-6

“Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Űr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért." (II. Kor. 4:5)

Egy tizenöt éves leány olyan sok bűnös dologban vett részt, amennyibe csak tudott. A szülei elvetették maguktól. Elhelyezték egy másik városban levő nevelő-intézetbe.

Ez nem segített a szülők helyzetén. Elkezdtek egymással ellenségeskedni. Barátaiktól is elfordultak. A rendkívüli helyzet hozta össze a szülőket a lelkipásztorral, aki meg tudta érteni fájdalmaikat és ellenségeskedéseiket. A lelkipásztor segített nekik megérteni és megtapasztalni Isten szeretetét és megbocsátásának jelentőségét. A Szentlélek szívükben a gyűlöletet és az ellenségeskedést szeretettel és megbocsátással cserélte ki. Ez a változás leányukra is hatással volt. Isten szeretetével olyan csodát művelt, amit mások szinte hihetetlennek tartottak. Egy elhidegült, elidegenedett leány alázatossá és engedelmessé lett.

A megtérés indította el azt a folyamatot, mely a nehéz kérdéseket Isten szeretetével megoldotta.

IMÁDKOZZUNK: Mi Urunk, Istenünk! Csodálatos szeretetedért magasztalunk Téged. Vedd ki szívünkből az érzéketlenséget, hogy újjászülethessünk a mi Megváltónk, az Űr Jézus Krisztus által. Amem.

— Nincs olyan összetört élet, amit az Ür Jézus ne tudna újjáteremteni. —

Schümm Robert William (Dixon, Illinois)

HÉTFŐ, JANUÁJt 20.

— 23 —