Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: II. Korintus 2:12-17. “Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban és az Ö ismeretének illatját minden helyen meg­jelenti mi általunk.” (II. Kor. 2:14) “Az Ür jó volt hozzánk” válaszolt egy asszony is­merősének kérdésére az üzletben. Néhányan a közelben észre vették, amint munkanélküli-segély csekket vál­tott be, hogy kifizethesse vásárlását a kasszánál. Az ott állók közül valaki megjegyezte, “Szeretnék többet tudni ennek a hölgynek a hitéről.” Tudata Isten naponkénti jóságának és megtapasz­talása állandó jelenlétének kell, hogy természetesen ki­fejeződjék beszélgetésünkben. Csodálata Isten életet gazdagító szeretetének kell, hogy minden pillanatban felvetődjön gondolataimon át szavaimban és tetteim­ben. Ehelyett sajnos túl gyakran bizonyságtételünk, mentegetőzés, magyarázkodás, védekezés, vagy köte­lességből ügyetlenül végbevitt érvelés, úgyhogy az in­kább ránk tereli a figyelmet, mintsem, hogy Istenre. A Keresztyén szeretetnek az alkalom adja áttörését beszédünkön és magatartásunkon minden nap. így van velünk Krisztus a hétköznapok minden feladata között. Pál apostol szavaival; “Krisztus jó illatja vagyunk Istennek...”, hogy terjesszük jó illatát Istentől való tapasztalatainknak, amerre csak járunk. IMÁDKOZZUNK: Istennek Lelke, áradj keresztül rajtam munka helyemen való kapcsolataimban, szóra­kozásomban, otthon és a társadalmi kötelezettségeim­ben is. Ámen. — Legyen minden szavam és tettem Krisztus jó illatja ma. — PÉNTEK, AUGUSZTUS 1. Schümm Robert W. (Dixon, Illinois) — 34 —

Next

/
Thumbnails
Contents