Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: I. Korinthus 15:51-58.

“Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (II. Timótheus 4:7)

Nem régiben egyházunk címén érdeklődtek egy idősebb egyháztagunk holléte után. Egy karácsonyi kártya, amit ennek az idős nőnek küldtek, felnyitatlanul visszament a feladóhoz azzal a megjegyzéssel, hogy a “cím ismeretlen”.

Megnyugtattuk a feladót, hogy ha a cím ismeretlen is a posta számára, a néni holléte, számunkra nagyon is ismert. Múlt októberben a kórházban volt egy könyebb betegséggel, s mialatt már lábadozott betegségéből, az ápolónő a délutáni órákban bevitte csésze teáját. Tíz perc múlva az ápolónő visszatérve a csészét üresen találta, az idős hölgyet pedig megpihenve örökre minden földi fáradalmaitól.

Minden különösebb előzmény nélkül megitta utolsó csésze teáját, s elköltözött az Úrhoz. Földi pályafutása tele volt szomorúsággal, megpróbáltatással, de a pályát nemesen végig futotta, a hitet megtartotta, s utolsó leheletéig hű maradt lelke Pásztorához.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, taníts minket úgy élni le életünket ezen a földön, hogy amikor pályánk véget ér, mi is mondhassuk az apostollal: “A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Halgass meg a Te Fiad, Jézus Krisztus nevében, Aki így tanított minket imádkozni: ‘‘Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben", Amen.

— Aki életútját maga választja, az mindent elveszít, de aki az Úrra bízza, annak megválasztását, az mindent megnyer. —

Langton Wendy M. (Mitcham, South Australia)

PÉNTEK, JULIUS 25.

— 27 —