Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Filippi 4:4-13.

‘‘Magas hegyre menj fel, örömmondó Sión! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városainak: Imhol Istenetek!” (Ésaiás 40:9)

Nyáron nagyon kellemes napot töltöttünk egy tiszta vizű tó partján. Velünk szemben egy hatalmas hegy emelkedett, amelynek tetején még hó csillogott. Elgondolkoztam azon, hogy milyen jó a mi Istenünk, aki mind a havat, mind a meleg napot értünk és boldogságunkra teremtette.

A nyári időszakban, sokunknak a Midenható elkészítette a pihenésnek, az erőgyűjtésnek, a lelki és testi felüdülésnek az idejét. Gyönyörű vidékünk magas hegveiről ihlet bennünket Isten, mintha hallanánk a próféta hangját: “Magas hegyre menj fel, örömmondó Sión! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj, mondjad Juda városainak: Imhol Istenetek!”

E szavak akkor jelentenek igazán gazdag tartalmat számunkra, ha felemeljük tekintetünket arra a magaslatra, ahonnan Isten egyszülött Fia, a mi drága Megváltónk szeretetének hatalmas fénye sugárzik felénk. Ez a magaslat a Golgotha. Jézus Krisztus örökké sugárzó szeretete által tudunk igazán örülni Isten minden lelki és testi adományának. Legyen valóság számunkra, amit egy szép énekünk így fejez ki:

“Itt van Isten köztünk.”

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Atyánk, hogy Jézus Krisztus szeretete által velünk vagy minden napon a világ végezetéig! Amen.

— “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” —

Csiszár Attila (Vancouver, B.C., Canada)

CSÜTÖRTÖK, JULIUS 17.

— 19 —