Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: János 20:27-31. “És az Élő; pedig halott valék, és ime élek örökkön örökké Amen...” (Jelenések 1:18) Társaságban szóba kerültek az utolsó évtizedek cso­dálatos technológiai és tudományos eredményei: “Szin­te hihetetlen az egész.” Jegyezte meg egyikünk. “Az ember manapság már úgy van,” mondta egy másik, “hogy semmire sem meri mondani, hogy nohát ezt már tényleg lehetetlen megvalósítani.” Az anyagi felfedezések és találmányok általában lát­hatók, vagy érzékelhetők, ezért elfogadjuk őket, ha sokszor nem is értjük azoknak belső titkát. Lassan­ként aztán ezek az “új csodák” belekapcsolódnak éle­tünkbe, mint annak mindennapos, megszokott részei. Sokszor sokkal nehezebb elfogadnunk a “nem látott” dolgok csodálatos valóságát, melyet csak hit által te­hetünk magunkévá. Olyanok vagyunk, mint Tamás apostol. Előbb meg akarjuk érinteni Megváltó Jézu­sunk sebeit, hogy meggyőződjünk feltámadásának dia­dalmas csodájáról. A megváltott hívő keresztyén hit­tel, boldogan vallja Pál apostollal: “Tudom, hogy az én Megváltóm él!” IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Istenünk: Köszönjük neked irántunk kinyilatkoztatott végtelen szeretete­­det. Add, hogy hit által az élet minden megnyilvánu­lásában a Te jelenlétedet érezzük. Láttasd meg velünk, hogy a tudomány minden eredménye a Te hatalmadat és bölcsességedet dicsőíti. A Jézus nevében kérünk. Ámen. — örökéletünk reménysége, diadalmasan feltáma­dott élő Urunk. — KEDD, JULIUS 8. Jansson Florence P. (New Castle, Virginia) — 10 —

Next

/
Thumbnails
Contents