Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Lukács 4:16-22.

“Fölkent engem az Ür, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött... hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást." (Ésaiás 61:1)

Bolíviában az 1971 augusztusi forradalom alatt, Jaime Bravo, az első Aymara indián pásztor lett a kerület felügyelője, s aztán mint felforgatót bebörtönözték. Csak annyit tett, hogy segítette a szegény népet, az írás és az olvasás elsajátítására, hogy aztán jobb földművelők legyenek és megvédje azoktól, akik ki akarták zsákmányolni őket.

Arias püspök külföldről hazarepült, hogy segítséget nyújtson az ő megfélemlített pásztorainak, Santa Cruzban a fő-hivatalnok azt mondta neki, “Nos püspök úr, ha fiatal emberei csak a lelki ügyekkel törődtek volna...” a püspök így felelt: “Ön keresztyén, emlékszik arra, hogy Jézus azért jött, hogy prédikálja az örömhírt a szegényeknek... hirdessen a foglyoknak szabadulást... szabaddá tegye az elnyomottakat.” “Jaime csak segítségére volt az ő népének, amint Jézus példáját követte.”

A fiatal embert szabadon bocsátották, azzal a feltétellel, hogy el kell hagynia hazáját. Két nappal később az elutazása napján, a püspök és barátai mind önkénytelenül kezdték énekelni: “Erős várunk nékünk az Isten és fegyverünk ellenség ellen.”

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, engedd, hogy eljöjjön az a nap, amikor az elnyomatás okait legyőzvén minden eszközzel, ami rendelkezésünkre áll, országod eljövetelét siettessük e földön. Ámen.

— A ma tanítványait köszönjük Istennek. —

Thompson H. Evelyn (Yucaipa, California)

PENTEK, JULIUS 4.-6 —