Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-01-01 / 1. szám
"Én vagyok ama éló kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké." (János 6:51) Feleségem kórházban volt pár hétig. Magam próbáltam szakácskodni eközben, de bizony siralmas eredménnyel. Itt is, ott is megromlott maradék hevert, penészes kenyér és költői rendetlenség... Ha valami éhes koldus bekopogtatott volna, kenyeret kérve, én szemrebbenés nélkül adtam volna neki egy jó nagy darab penészes kenyeret, — valószínű nem fogadta volna el! Lelki vonatkozásban is hányszor megtörténik velünk, kik a kalácshoz vagyunk szokva, hogy ilyenféle képpen ajánljuk fel az Elet Kenyerét, az Ür Jézust másoknak. Mennyire hajlamosak vagyunk arra, hogy az élő Ür Jézust becsomagoljuk a mi ilyen, vagy olyan nagyra becsült, de idejét múlt nyelvezetű hitvallásunkba. Beszárítjuk hideg méltóságteljes és közömbös egyházi szertartásunkba és összejöveteleinkbe. Unottan odahajítjuk az éhező léleknek: “Kapd meg és egyed!” De az igazi Ur Jézus bizonnyal élő Valaki, ö az élő Kenyér, életet ad és táplál — mindvégiglen! IMÁDKOZZUNK: Életnek Kenyere, Ür Jézusunk, Téged bevenni szíveinkbe micsoda drága áldás és megújulás! Jöjj, és lakozzál berniünk, hogy evangéliumod tovább adhassuk másoknak is, Ámen. — Jézus mondá: Én vagyok az életnek Kenyere! — Crowhurst Donald, (Kanada) PÉNTEK, JANUAR 17 Olvassuk: János 6:43-51 — 20 —
