Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. János 1:1-4

“Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az atyával és az ó fiával a Jézus Krisztussal. (I. János 1:3)

Legalább kétszer életemben, rajtakaptam magam azon, hogy különös vágy ég bennem egy magányos erdei házikó után, ahol életem végéig elélhetnék. Természetünknek megfelelően, valamennyien vágyunk a magányra egy napra, egy hétre, néha még egy hónapra is. De az ember társaslény, aki előbb-utóbb elunja a magányt, s testi vagy lelki betege lesz annak.

Végtelen bölcsességében, Isten felismerte, hogy mennyire szükségünk van egy társra és egyetlen fiát Jézus Krisztust küldötte el, hogy örökké velünk legyen. Goldold csak el... Jézus, a mi örök társunk!

Fontos dolog, hogy tudjunk Megváltónkról, de menynyivel fontosabb, hogy megismerjük őt. Az ő átölelő karjaiban úgy érezzük magunkat mintha egy meleg, biztos paizs venne körül, melyet az emberi kísértések megkarcolhatnak, megrongálhatnak, de át sohasem hatolhatnak rajta. Bibliaolvasás, imádság és hit által közeledünk az Atyához, akinek fia, egyszerű hívó szavunkra, a Szentírás szavai szerint, olyan baráttá lesz, hogy “ragaszkodóbb a testvérnél”.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus! Te vagy a mi barátunk. Segíts megértenünk, hogy másra nincs is szükségünk, mint amit a Te barátságod ‘nyújt nekünk. Köszönjük Úristen hogy Krisztust küldötted nekünk. Ámen.

— Vájjon érzékelem-e Jézus társaságát a mindennapi életemben? —

Mumma P. Marion (New Mexico)

HÉTFŐ, JUNIUS 9.

— 42 —