Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsolt. 145:8-14

“Az Ür megtámogat minden elesendőt és felegyenesít minden meggörnyedtet.” (Zsolt. 145:14)

A sürgés-forgás a vásárcsarnok útjain nagyban folyt egész délután. Két nagy fagyialtos doboz már üresen állt. Alatta a padlón minden felé víz. Egy alkalmazott sétálgatott erre-arra és nézte a helyzetet, mintha próbálta volna felmérni és rendbe tenni. Beszélgetni akartam vele, hát így szóltam hozzá: Ügy látszik elég sok problémája van.” “Inkább csak egy csomó meg nem oldott feladat”, válaszolta.

A társalgás itt megszakadt. Próbáltam vigasztalni az alkalmazottat, de nem volt szüksége, vagy nem igényelte vigasztalásomat. Tudta, hogyan nézzen szembe a nehézségekkel és hogyan találja meg azok között a lehetőséget a megoldásra. Jó dolog ez, de vajon bizonyossága az Ur támogató, megmentő szeretetének szívében volt-é? Mert a nagy magabiztosság gyakran visz rossz útra. Ellenben az Ürral, mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős. Az ő jobb keze tart, az ő kegyelme támogat igazán az élet kis és nagy dolgaiban. Azért “fel ne fuvalkodjál, hanem félj.” Tekintsd meg az Isten kegyességét azok iránt, akik elestek, vagy esendők.” Megtántorodnak a legkülönbek is, de akik az Urban bíznak erejük megújul. A baj így rejti magába számunkra a lehetőségeket.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, Istenünk, segíts, hogy úgy lássuk az életet, mint a drága alkalmak sorát, hogy szembenézzünk vele és megoldjuk a problémákat. Téged azonban ne hagyjunk ki se így, se úgy a megoldások keresésében. Ámen.

— Hogy nézel a bajokra, mint lehetőségekre? —

Cooper Walter O. (North Carolina)

KEDD, MÁJUS 20.

— 22 —