Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Jelenések könyve 22:1-5 “Jó az Ür azoknak, akik várják Űt; a léleknek, amely keresi Ót. Jó várni és megadással lenni az Űr szabadításáig.” (Jer. Sir. 3:25-26) Valaki ezt írta: “A vének a régmúlt idők árnyékában ülnek, mindenki által elfelejtett helyen, körülvéve a tegnapokkal és megfosztva a holnapoktól.” Ez a szomorú leírás azonban semmiképpen sem áll az én nagyapámra. A múlt árnya átsuhan ugyan napjai egén, de az elmúlt napok fényei a jelent világítják meg. A nap sugarai gyakran járják át az öröm és bánat rég elmerült emlékét, és a kitörülhetetlen tegnapok olykor-olykor rátelepednek lelkére. De élete alkonyán bejárta a földeket, melyeket ő vetett be kora reggel és várakozással mérlegeli, mit fog hozni az aratás. A múlt nem érdekli annyira, mint a jövő! Tudja az én nagyapám jól, hogy verőfényes álmainak napjai meg vannak számlálva, de hittel hiszi azt is, hogy holnapjai örökkévalók lesznek. Mikor el-elszundít, mindig azt mondja, imádkozott, hogy Isten vezérelje hátralevő napjain is . . . így is lehet megöregedni! IMÁDKOZZUNK: Ahogy öregebbekké válunk, segíts bennünket, Istenünk, álmokat álmodni és hangodat hallani az éjszakában. Hadd növekedjék a bölcsesség és megértés szívünkben. Annak nevében kérjük, aki így tanított minket imádkozni: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben . . . Ámen.” — Istennel mindig van jövendőnk! — Wheeler Nellie (Nebraska) KEDD, MÁJUS 13 — 15 —
