Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: I. Mózes 1:26-31, Lukács 2:41-52.

“És megáldá Isten őket és mondó nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok.” (I. Mózes 1:28)

A keresztyén házasság és család keretében végzett szülői munka egyike az Istennek legjobban tetsző tevékenységnek, amire az ember képes.

Ma sokan visszariadnak a család alapításától a lázongó és kábító szerek rabjává váló fiatalság láttán. Vannak akik oktalanul a túlnépesedéstől félnek és ezért nem nevelnek gyermekeket. Azok is nagy számot tesznek ki, kik saját énjüket akarják át örökíteni. A születendő gyermekükben remélik titkos dédelgetett vágyálmuk beteljesítését.

A hívő embernek döntésében, hogy legyenek-e gyermekei, mindezeknek az okoknak része lehet. De a legfontosabb az igazi keresztyén indok, hogy az ember amit tesz, azért teszi, hogy Istennek eszköze legyen az ö országa építésében. Ilyen értelemben szent a szülői feladat. Szent munkakör és elhivatás ez, nem csak azért, mert a teremtés rendjében Isten szolgáivá lettünk, hanem azért is mert az ö szeretetének megbizonyítóivá is válhatunk családi körünkben. Hirdethetjük, hogy Isten minket, gyermekeit azért teremtett, hogy végtelen szeretetét irántunk megmutassa.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk, adj igaz keresztyén értelmet, hogy felfogjuk szülői hivatásunk jelentőségét: Azt a szent felelősséget, melyet nekünk gyermekeinkben adtál. Ámen.

— Gyermekeink általunk lesznek igazán Isten gyermekeivé. —

PÉNTEK, MÁJUS 9.

Cavner Blair (Tulsa, Oklahoma)

11 —