Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk : Márk 9:33-37

“Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg nem utáljatok: mert mondom néktek, hogy az ó angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját." (Máté 18:10)

Legfiatalabb kisfiúnk éppen készítette karácsonyi kívánságainak felsorolását, amikor vállán keresztül végig néztem a listát, könny gördült ki szememből. Kívánságai között legelső helyen ez állt: “Jobb fivéreket.”

Ez a kívánsága elárulta gyermekkorának szívfájdalmait és félreértéseit. Mert ez a kisfiú volt a legfiatalabb a hat másik gyermek között. Idősebb fivérei, és mi sem gondoltunk arra a nagy különbségre, amelyet hét év jelenthet. Elfelejtettük mit jelent gyermeknek lenni. Valójában nem akartuk megbántani legkisebb gyermekünket, amikor valami mulatságosat mondtunk, vagy cselekedtünk vele kapcsolatban. Vele együtt nevettünk és nem rajta. De ő ezt nem értette meg és fájt a szíve.

Mennyire kell vigyáznunk mások érzékenységére — különösen azokra, kik családunk kötelékébe tartoznak! Szeretetet várnak tőlünk, megértést és barátságos együttérzést. Azt akarják érezni, hogy ők is közénk tartoznak. Nem szabad megkeserítenünk őket.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk, add hogy törődjünk mások érzésével. Taníts meg arra, hogy mikor kell beszélnünk és mikor hallgatnunk, mikor nevetnünk és mikor kell elcsendesednünk, hogy soha meg ne bántsuk azokat, akiket szeretünk. Ámen.

— Ha együttérző a szívünk jobb testvérek lehetünk. —

HÉTFŐ, MÁJUS 5.

Knowles Helen (St. Louis, Michigan)

7 —