Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Ján. 15:12-17.

„Hogy valakinek barátai legyenek, neki magának is barátságosnak kell mutatkoznia.” (Péld. 18:24)

A YOUNG COLLEGE-ból egy asszony írta haza lelkipásztorának személyes problémájával kapcsolatban: „Olyan sajnálatra-méltó vagyok, mivel nincsenek barátaim. Társaságban valósággal megdermedni érzem magamat, s nem vagyok képes a társalkodásba belevegyülni. Az emberek gőgösnek gondolnak, pedig én igazán barátságos akarnék lenni. Sok könyvet és cikket olvastam arról, mikép igazíthatnék egyéniségemen, de csak nem bírom leküzdeni a másoktól való idegenkedést. Remélem, hogy meg tudja modani nekem: mikép oldhatnám meg e nyomasztó problémát”.

Sokakra nehezedik ugyanez a kérdés.

Először is szegezzük le, hogy a másoktól való félelem forrása rendszerint az, hogy túlságosan törődünk azzal, mit fognak mások gondolni rólunk. Jézus azt tanította, hogy úgy szeressük embertársainkat, ahogyan önmagunkat. A szeretet szeretetet szül. Ha mi ezzel a szeretettel mutatkozunk mások felé, azok vágyni fognak barátságunkra.

Ha nemcsak magunkkal törődünk. — olvan magatartást vehetünk fel. melv komolvan érdeklődik mások sorsa iránt. Oda tudunk állam segítségünkkel, ahol szükség van erre. A legcsekélyebb szolgálat is me<ruvágyást, és szeretetet jelenthet valakinek, ki nehéz helyzetben van. Gondoljunk arra. hogv egv ital víz is. mit egv kis gyermeknek adunk, meghozza maid a maga jutalmát.

TMÁDKOZZTJNK • Drá an mennyei Atyánk! Seaít«. hoav nnevűink ma is erm ni barátot. Ámen.

— Barátságot nverni lehet, de pénzen megvásárolni nem. —

HÉTFŐ, ÁPRILIS 2.

— 35 —

Childers Darlene, Illinois