Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 31.

Olvassuk: János 12:20-26.

„Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad: ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (János 12:24)

Mikor azt látjuk, hogy a virágok erőteljesen bújnak elő a földből, tudjuk, hogy közeledik a tavasz. Egyik virág már büszkén emelkedik ki ragyogó zöld levelével a fagymarta barna téli fűből. Ez a virág, a nárcisz, bátran viselte el a téli hideget, hogy bizonyítsa a tavasz jöttét. Aranysárga virágával a nárcisz a tavasz enyhe melegére emlékeztet.

Csendesen mered az égre a kis virág, mégis Isten csodás teremtő erejéről énekel. Szabályos tökéletességében nekem a Teremtőnek teremtményeivel törődő szeretetéről beszél. Minden, ami ilyen szép, mint ez a virág, csakis Isten teremtő szeretetének müve lehet. Számmora ezen túl a nárcisz az ember újjászületésének is jelképes kifejezése, és az élet örömének és Isten szeretetének hirdetése.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts, hogy ne veszítsük el szemünk elől azt, ami szén, jó és igaz, — annak ellenére, hogy oly sok rút, gonosz és csalárd dolog van e világon, ami körülvesz minket. Ámen.

— Isten sokféle módon beszél hozzánk — szívünkhöz, lelkűnkhöz, elménkhez. —

Clodfelter D. William, Észak Karolina

r

S

— 33