Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Róma 12:9-18

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 28

„A tűró lélek jobb, hogynem a kevély.” (Prédikátor 7:8)

Piroska, egyik fiatalasszony barátnőm és férje a szüleikkel laknak, míg találnak maguknak megfelelő lakást. Egyik, nap barátnőm áthívott uzsonára: s miután ettünk, ő elkezdett mosogatni, én meg segítettem törölgetni.

Mikor már kezdte kiengedni a mosogató vizet, mondom neki: „Elfelejtetted elmosni azt a két csészét és csészealjat.” Piroska kiengelte teljesen a mosogató vizet és megjegyezte: „ö (anyósom) se mosta el an én mosatlanomat, én sem mosom el az övét.”

Majd így magyarázta Piroska további „Az egyik reggel mindössze két zabpelyhes tányérom volt elmosni való. Mikor mosogatott, saját-edényét elmosta, de azt a két tányért otthagyta. Azóta én sem mosom el az ő edényét. — Igaz, hogy magarh is igen furcsának tartom a dolgot, — de utóvégre az én büszkeségem is valami!”

Bizony, igen sok esetben büszkeségünk áll az utunkban. Pedig mindössze egy szóba kerül bocsánatot kérni, vagy magyarázatot adni. Ehelyett hiún és bután ragaszkodunk büszkeségünkhöz és minden kis vélemény-különbség megmászhatatlan falat épít körénk.

IMÁDKOZZUNK: Uram, tudjuk, hogy a büszkeség lerombolja a szeretetet, a barátságot, az élet örömeit. Távoztasd el szívünkből a büszkeséget, hogy legyen hely a szeretet számára. Ámen.

— Az Isten szeretetéért bocsássunk meg és tanuljunk meg elfelejteni. —

Pryse Dorothy, Ohio

■30 —