Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Minden lélek akit nékem ad az Atya, énhozzám jön, — és azt én semmiképpen ki nem vetem.” (János 6:37)

Ahogy telnek velünk az évek, mind inkább rájövünk, hogy könnyebb Jézus Krisztusról beszélni, mint követni Ót. Állandó a veszély, hogy közömbösek leszünk, — Krisztust pedig nem lehet követni úgy, ha nem szeretjük azokat, akik között élünk. De gyakran épen azokat a parancsolatokat tévesztjük szem elől, amelyek segítenének közelebb kerülni hozzá.

Isten azonban még darabokra tört tükörcserepekkel is sugározni tudja az ö szeretetét. ■— Egyszer egy hegyi patakban, a sziklák között láttam egy eltört cső-darabot. Ki tudja hogyan került oda és honnan. De a rohanó vizű patakban is teljesítette szolgálatát. Üt lett a hegyekbó'l zuhanó víznek. — Isten még darabokra tört életünket is fel tudja használni szolgálatára. Ha készek vagyunk szívünket neki adni, — erőt ad ahhoz, hogy kövessük őt.

IMDÁKOZZUNK: Atyémk megváltjuk előtted, hogy sokszor belefáradunk a saját magunkkal való küzdelembe. Annál hálásabbak vagyunk azért, hogy ebben a küzdelemben is mindig számíthatunk a te kegyelmedre. Most is azért kérünk, hogy vonj mindig közelebb bennünket megváltó Krisztusunkhoz, Ámen.

— Jézus iráti szeretetünknek a felebarátunk iránti szeretetben is mutatkoznia kell. —

Lorimer Signa, Illinois

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 21

Olvassuk: János 6:30-40

— 23 —