Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!" (Zsolt. 92:1) HÉTFŐ, MÁRCIUS 4 Olvassuk: Zsolt. 94:1-4 Egészen úgy kezdődött, mint egy rendes, megszokott vasárnapdélelőtti istentisztelet. Együtt ült a gyüleke­zet énekelve, imádságban fejet hajtva. Az egyik ének alatt hirtelen felállt egy fiatal leány, szokatlanul rö­vidre nyírott hajjal és lassan közeledett az úrasztala felé. Megállt és lerakta rá legnagyobb becsben tar­tott értéktárgyait, a fényesen csillogó olimpiai emlék­érmeket, melyeket Münchenben nyert s onnan hozott haza. Shane Gould, a világhírű úszóbajnoknő, akinek százezrek tapsoltak s akinek hírneves, gazdag embe­rek gratuláltak, hazatérése után nem akart vagyont szerezni magának a sport hírnévből s nem akart a tár­saságok kedvence, körülrajongott sportsztár lenni. Ehelyett újra családjában élt s épúgy járt tovább is­kolába, mint a többi serdülő lány. Azzal, hogy az úrasztalára helyezte olimpiai arany- és ezüstérmeit, az Ür iránti háláját akarta kifejezni a kegyelemből kapott javakért, az egészségért és külső sikerekért. „Neked köszönök Uram mindent”, mon­dotta csendesen. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, rólad em­lékezünk meg a siker és előrehaladás óráiban. Szent Fiadtól tanultuk ezt, aki Terád gondolt elsősorban, minden körülmények között és Téged áldott minden­ért. Ámen. — Milyen könnyű az Úrhoz kiáltani csődjeinkből s milyen könnyű elfeledni Öt sikereinkben. — Sutton M. Linda, Déi-Áusztrália — 6 —

Next

/
Thumbnails
Contents