Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 2.

Olvassuk: Zsolt. 73:21-26.

„Ha elfogyatkozik is testem és szivem: szivemnek kősziklája és az én örékségem te vagy, óh Isten, mindörökké!" (Zsolt. 73:26)

Az egyik kanadai városban, egy ablakmosó fiatalember lecsúszott a tizenötödik emelet magasságában lévő állványról. Utolsó erejével kapaszkodott a kötélbe, amikor valaki észrevette az épületben szorongatott helyzetét. Kitörte az ablakot és megragadta őt. Addig tartotta, amíg segítség érkezett.

Talán ez a baleset példázza a legjobban azt a helyzetet, amikor az emberek elszakadnak Isten biztonságot nyújtó kegyelmétől és végzetes helyzetbe kerülnek.

Néha az egyetlen segítség, amely megmenthet bennünket, mástól jön. Akkor menekülhetünk meg csupán, ha felismerjük, hogy valaki más menthet meg minket, és bizalommal átadjuk magunkat neki, bűnünkben és szomorúságunkban.

Mindig segítségre készen áll a barát az ablakban — maga Isten aki áttöri az akadályokat és megragad minket, hogy megmentsen.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, köszönjük Teneked, hogy Barátimk vagy és teljes bizalommal lehetünk irántad. Köszönjük, hogy kinyújtod kezedet felénk szorultságunkban és biztonságot adsz nekünk gondviseléseddel, még amikor távol Tőled, veszedelemben vagyunk.

— Isten igen bizonyos segítség számunkra a bajban. —

Jones H. William, Ontario, Kanada

— 4 —