Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 4.

Olvassuk: Efézus 2:13-21.

„Mert Ö a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat.'' (Efézus 2:14)

Sok esztendővel ezelőtt nagyobb utazást tettem és először viseltem a papi gallért. A vasúti kocsiba felszállt egy építőmunkás. Kis idő múlva hogy leült, nagy elképedésemre kivette borotváját és az ajtónyitó szíjjon fenni kezdte.

Beszélgetni kezdtünk és mielőtt a vonat elérte volna Glasgowt, így szólt: „Adja rám áldását, lelkész úr.”

Tudtam, hogy római kathólikus valláséi, azért ezt mondtam neki: ,,Ön kathólikus, én pedig református. Nem hiszem, hogy igazán kívánja az áldásomat.”

„Nem számít a különbség, lelkész úr, csak áldjon meg engem. Édesanyám arra tanított, hogy minden papot becsüljek meg. Azt mondta: ,,Ki tudja, lehet, hogy mindannyiunknak igaza van”.

Sohasem felejtem el ezt. Mennyire igaz, “Istennek kulcsa van minden szívhez.” Mindig előttem van, hogy bármennyire meg vagyok győződve az igazamról, nincsen okom azt gondolni, hogy mindenki más téves utakon jár.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk, segíts bennünket, hogy megnyithassuk szívünket Te előtted, akármelyik irányból közeledj is felénk. Mindenekelőtt, hadd fogadjuk szeretettel szívünkbe Fiadat, a Békesség Fejedelmét. Ámen.

— Mennyire szegények lennénk, ha Isten csak egy irányból közelednék szívünk felé! —

William Barclay, theológiai professzor (Skócia)

— 6 —