Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zolt. 107.

„Az Úrhoz kiáltottak szorultságukban és Ö kimentette őket nyomorúságukból." (Zsolt. 107:6)

Amikor úgy érezzük, hogy összecsapnak fejünk felett a bajok hullámai, jó elővenni a 107. zsoltárt. Ebben megfigyelhetjük, hogy milyen sok módja is van a bajba jutásnak. I)e kiutat mindig csak egyet ismer: az Úrhoz kiáltani! Évszázados tapasztalata ez a keresztyén embernek, hogyha az Ür nem is kiméi meg bennünket a bajoktól, de mindig megszabadítja azt, aki Hozzá kiált. A mai sok-sok bajba keveredett ember is mennyi mentőakciót talál a Bibliában, ahogyan az Isten millióképpen kmentette a Benne bízókat, a Hozzá kiáltókat. Ebből láthatjuk, hogy Isten mentőakciója folyamatos, nem szűnt meg, ma is állandóan folyik és érvényes.

Már a zsoltáríró is felfedezte, hogy az imádság, ez a lelki segélykiáltás milyen erötadó valóság. Az a kapcsolat Istennel, ami imádkozás közben születik meg, valóban sokszor tesz csodákat. Lecsendesíti gondolataink viharos száguldását, érzéseink erőnkön felül való kiáradását, szinte kicserél, szinte lábainkra helyez bennünket újra. Jézus is ezt akarta tudomására hozni tanítványainak a háborgó tengeren. A vihar nélkül talán soha sem értették volna meg, hogy Neki mi mindenre van hatalma. Ha életünkben nem volnának bajok, viharok, talán soha sem ismernénk meg, hogy milyen hatalmas az Isten, mert mindegyikből kiment bennünket, ha Hozzá kiáltunk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Istenünk, köszönjük Neked végtelen szeretetedet Jézus Krisztusban, hugn Őbenne elrejtőzve minden veszedelemtől megmentesz bennünket. Áldott legyen a Te szent neved. Ámen.

—- A bajokban ismerjük meg igazán az imádság és Isten erejét. —

Sudbury Stanley, lelkész (Délafrika)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 28.

— 61 —