Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 1 Olvassuk: Zsolt. 107

„Nyújtsd ki kezedet, hogy... jelek és csodák történjenek.. (Csel. 4:30)

Mennyi rendkívüli dolog történt veled és körülötted az elmúlt esztendő során, amikre mind „természetes” magyarázatot tudsz adni. Baleset áldozata lett valaki közeledben az utcán. „Persze, én mindig körültekintőbb vagyok”, mondod. Súlyos tüdőgyulladáson estél át. „Kiváló orvosom van s remek gyógyszereket írt elő”, magyarázod. A szomszéd utcában leégett egy ház s néhány család hajléktalanná vált. „Mi mindig nagyon vigyázunk, nálunk ilyesmi nem fordulhat elő” mondogatod büszkén.

Milyen gyorsan készek válaszaink. Mindent magunknak könyvelünk el. Mindent meg tudunk magyarázni okosan. Istenre nem is hivatkozva.

Hát nincs többé szemünk Isten csodáinak meglátására? Persze, hogy nincs és nem is lehet, ha a legnagyobb isteni csodát Jézus Krisztus értünk hozott nagy áldozatát nem értjük. Csak onnan, a kereszt felől nézve tudjuk felfedezni Isten számtalan csodáját hétköznapjainkban.

A csodálkozó ember, pedig hálás ember is, aki többé nem képes csak úgy elmenni Isten naponkénti jelei és csodái mellett, hanem hálásan számontartja azokat.

Kezdd el az új esztendőt ezzel az alázatos kéréssel: „nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások, jelek és csodák történjenek. Jézus neve által.” Isten válaszolni fog rá.

IMADKOZZUXK: Uram, bocsásd mer) vnksár/omnt s hnr/ii oltfou cr~ck‘Hcnne váltom jeleid és csodáid ma/látására. Köszönöm, iior/ji ennek ellenére sem szűntél nitfi k'.fi::rk)i<‘s lenni hozzám. Adj Jó fát szemeket és hálás szírét' Inn/if niar/asztaljtílah' jeleidért és csodáidért. Amen.

— Aki csodát tapasztal, tud csodálkozni K —

Nagy Gyula, lelkész (New York)

— 3 —