Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

„Mert amennyiben szenvedett ó maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek." (Zsidók 2:18]

Carlyle Tamás egy alkalommal nagy kísértést érzett arra, hogy irodalmi pályafutásának véget vessen: „írásaimat egyetlen folyóirat-szerkesztő sem fogadja el, senki sem hajlandó fizetni munkámért. Kegyetlen félelmek szállnak meg, hogy koldusként kell majd élnem.” Könyve a „Sartor Resartus” csak megvetésben részesült. Ebben a szorultságában egy ismeretlen ir ember levelet küldött neki, melyben könyvét elismeréssel dicsérte. Ez a távoli hang megerősítette Carlylet és munkája folytatására sarkallta.

Urunk az emberi szenvedés minden lépcsőfokát megjárta. Tudta a kísértés mily keserves tud lenni, amikor az ördöggel találkozott a pusztában és azután is a szenvedést sok változatában érezte. A bűn kínja öt jobban gyötörte mivel szent s így érzékenyebben reagált rá. A tizenkét tanítvány, a legközelebbi barátai nem értették meg, elhanyagolták, elhagyták, mikor a legnagyobb szükség volt rájuk.

A mi Urunk megérti bajainkat és tudja, hogy elgyötörtén megfáradtunk. Ha 0 a segítségünk, erő és bátorítás jön tőle az élet harcában.

IMÁDKOZZUNK: Szeretett Istenünk, köszönjük, hogy megérted a ránkváró megpróbáltatások keserűséget. Segíts Hozzád fordulnunk a Te vigaszodért, amikor az élet túl nehéz. A Jézus nevében kérünk. A m en.

— Jézus ismer és törődik velünk. —

Chilvers Gordon, újságíró (Anglia)

SZOMBAT, FEBRUAR 2

Olvassuk: Zsidók 5:1-10.

— 35 —