Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 15:1-17.

„Mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (János 15:5)

Ahhoz a kedves dombos vidékhez, ahol lakunk, közel van a vitorláázó repülőtér. Bizony sokszor zavar a vitorlázókat magasba húzó motoros gépek zúgása. Mintha száz cserebogár zümmögne a fejünk felett. De a vitorlázó gép magától nem tud felemelkedni. Szükséges, hogy odakapcsolják a motoros géphez, amely aztán felvontatja a magasba s egy ideig húzza, hogy a sportvitorlázó megtanuljon a magasban szállni, kiismerje magát odafenn, hozzászokjék a magassághoz; aztán elengedi, hogy gépe maga lebegjen a szelek szárnyán körös-körül és vissza a földre. Egyedül csak siklani tud, egyedül csak lefelé tud szállni. A felemelő erő a motoros repülőgépen van, az vonza, húzza és hordozza a levegő-égben.

Ahhoz, hogy felemelkedjünk a hit és bizalom szárnyain, nekünk is szükségünk van magasba vonzó, felemelő erőre: Jézusra és az általa küldött Szent Lélekre. Nála nélkül erre nem vagyunk képesek, ö emel fel a föld porából a magasba és tanít szélesebb horizontot látni, irányt venni, rábáízni magunkat és tudomásul venni, hogy nélküle csak lefelé tudunk szállni — mint Péter, mikor nem tetkintett az Ürra és sülylyedni kezdett. Amit ö kíván tőlünk, a magunk erejéből nem tudjuk megtetnni. De bizalommal megragadhatjuk és követhetjük öt a magasba! Vele vagyunk igazán biztonságban.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Jézusunk! Erezzük gyengeségünket, erőtlenségünket és hálát adunk, hogy Hozzád fordulhatunk. Te magadhoz vonzassz, hogy Hozzád kapcsolódhatunk és ha kérjük, elküldöd Szent Lelkedet, aki tatnít, vezet, hitet ad és megtanít magasra szárnyalni.

— Ne bízzunk magunkban. Minden körülmények között Jézusba fogódzunk. —

Kálpay Albin, tisztviselő (Magyarország)

HÉTFŐ, JANUÁR 28.

— 30 —