Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Zsoltárok 118:19-24; Lukács 10:38-42.

„Ez az a nap, amelyet az Ür rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen." (Zsoltárok 118:24}

A vasárnap reggeli kapkodás és sietés volt keresztyén életemben az a zavaró tény, amit valahogy le kellett győznöm. A templomba járást kötelességemnek tartottam, s a mellett akartam is ott lenni, de valahogy a készülődésben nem volt semmi örömöm. Ha a család egy tagja — férjem, vagy a négy gyerek egyike — nem volt idejében rendben, mindjárt pöröltem velük és felidegesítettem magamat. Az ördög mintha túlteljesítette volna munkáját rajtam egy bizonyos vasárnap reggel.

Problémámat imádságban az Úr elé vittem, és Isten rávilágított életem örömtelenségére, s hogy menynyire szükségem van szeretetre, nyugodtságra és türelemre. Elhatároztam magam a vasárnap reggelek megváltoztatására azzal, hogy én magam megváltozom; bár tudtam, hogy ezt magam jószántából nem vagyok képes megtenni. Ezért egész problémámmal az Úrhoz fordultam azzal a hittel, hogy Ő tud és fog segíteni.

A dolgok változni kezdtek, amint naponként engedtem Jézusnak. A vasárnapi készülődést már szombat este megkezdtem. Ahelyett, hogy reggel kapkodtam volna, a vasárnapot imádákozással kezdtem meg.

S milyen csodálatos volt tapasztalni, hogy az egész család segítőkészebb lett. Milyen jó volt az örömtelenség helyett boldog szívvel készülni a templomba!

IMÁDKOZZUNK: Uram Te tudod, hogy milyen ingerlékeny vagyok vasárnap reggelenként. Add meg kegyelmedből, amire szükségem van, hogy békesség, szeretet költözzék szívembe. Ámen.

— Kis sikerek sokszor többet jelentenek a nagy győzelmeknél. —

Bryant Anita, énekesnő, Florida

VASÁRNAP, JANUÁR 20.

— 22 —