Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

PÉNTEK, JANUÁR 18.

Olvassuk: Lukács 10:29-37.

„Órizője vagyok-e én az én atyámfiának?" (I. Mózes 4:9)

Helgard és családja hazafelé hajtott vakációjukról. Az előttük menő autó az úttest jobb oldaláról a bal oldalára húzott át többször, ilymódon közveszélyt okozva. Nyilvánvaló volt, hogy a hajtó ittas volt és úgy magával mint másokkal nem sokat törődött. — Amikor egyszer meg kellett állni, Helgard azt mondta leányának, hogy vegye át autójuk vezetését, maga pedig beült az ittas ember kocsijába és közel 50 kilométeres kitérővel hazavitte a gyenge embert. Ezzel Helgard néhány órával később ért haza. Őriző je volt attyjaf iának? Bizonyára! Otthagyhatta volna ezt az idegent a keresztútnál ide-oda dülöngélő hajtásával. Ehelyett hazavitte.

Nem hasonlít-e ez az eset ahhoz, amit a mi Urunk tett értünk, amikor magára vette bűneinket? ő most is biztonságos úton akar vezetni minket!

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk, hogy a keresztre is elmentél értünk hogy bűneinktől megváltsál és az üdvösségben részesíts minket. Köszönjük, hogy erőt adsz az élet feladataira és hogy váltunkon tartod kezed. Ámen.

Duxbury Eileen, háziasszony, Délafrika

— 20 —