Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

KEDD, JÜNIUS 25 Olvassuk: I. Kor. 4:8-13

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít...” (Filippi 4:13)

Nagyon gyakran godolok azokra az általam ismert emberekre, akik győzelmesen mentek át rengeteg nehézségen és megpróbáltatáson. Ott volt például Soper Betty, akinek hite sokakat késztetett álmélkodásra és csodálatra állami egyetemünk orvosi fakultásán. Több csontját, fontos belső szervét kellett az orvosoknak eltávolítaniok, s mégis ereje volt, hogy derűs maradjon s utána házimunkáinak javarészét maga végezze el.

Ott volt Fordyce Rufus, akinek súlyos tüdőtágulása szinte minden napját nyomorulttá tette s mégis ő volt az, aki egyházi vezetői gyűléseinken mindig a legtöbb bölcsességet, gyakorlatiasságot és humort tanúsította.

Azután ott volt a kiváló fizikus, dr. Bullock Charles, akit életében nagyon sok gyász és veszteség ért. Mégis azt mondogatta: “Bár életemből sok napsugár eltűnt, de még mindig maradt elég Isten és gyülekezeti testvéreim felé bennem’’. Még utoljára is egy új orgonával lepte meg a gyülekezetei.

Ezek a személyek soha nem maradtak volna el egyegy vasárnapi istentiszteleti közösségről, mert érezték az Isten magasztalásának, a közös hálaadásnak és a testvéri közösségnek a mindenek felett szükséges voltát.

IMDÁKOZZUNK: Édes Istenem, arra mindig van erőm és időm, hogy testi eledelünket a család asztalára előteremtsem. Add, hogy időm legyen a lelki táplálék felvételére is, önmagam és az enyéim lelki megerősítésére. Ajándékozz meg annak világos felismerésével, hogy ez az utóbbi mindennél fontosabb. Ámen.

— Még egy-egy tragikus esemény sem lehet elegendő ok arra, hogy kihagyjam Jézus Krisztust az életemből. —

Lambert W. Russell, Illinois

— 58 —