Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Kívánjátok az Urat és az Ö erejét; keressétek az Ó orcáját szántaién" (Zsolt. 105:4)

Férjem munkája kilenc éven át olyan természetű volt, hogy szakadatlanul utazunk, az egész Egyesült Államokban. Közben szinte állandóan motelokban lakunk. Valahányszor reggelenként a televízión testgyakorlatot mutatnak be, magam is csatlakoztam és végeztem a tornát, hogy testileg rugalmas maradjak. De mivel sok vidéken ilyen programot nem sugároznak az adások, az én gyakorlataim s tornám is elmarad, nem egyszer hosszú hetekre.

Ilyenkor mindig megéreztem, hogy mit jelent testi egészségem és erőlétem szempontjából ez a kiesés. De pontosan ez a helyzet akkor is, ha kiesik naponkénti együttlétünk és közösségünk az Űrral. Lelkünk azt nagyon megérzi. Hosszú, állandó és komoly meditáció szükséges ahhoz, hogy felvegyük a kapcsolatokat Istennel. S még sokkal több időre van szükségünk ahhoz, hogy az ötőle kapott utasításokat végre is hajtsuk.

Ha nem végzel rendszeres testgyakorlatot, tested petyhüdt marad. Az imádság és igeolvasás gyakorlatának kiesése pedig a lelket teszi üressé, erőtlenné. Ezért figyelmeztet a zsoltáros arra, hogy “kívánjátok az Urat és az ö erejét; keressétek az ö orcáját szüntelen”.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, köszönjük Neked a bennünk lévő nyugtalan keresést, amely ismételten Hozzád hajt minket. S bármennyire is gyengék kezdeti erőfeszítéseink, hisszük, hogy megerősítesz minket lelkileg és belsőleg megújulást adsz. Ámen.

— Az imádság a lélek lélegzetvétele. Ha nem veszel levegőt, belehalsz. —

SZOMBAT, JÜNIUS 22

Olvassuk: Lukács 18:1-8

Bergsten Kirk Halkaline, Missouri