Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Jézus megszánta, kinyújtotta kezét és megérintette.

(Márk 1:41)

Az egyik fiatal asszony bevallotta, hogy az embereket csak úgy tudja köszönteni, hogy megérinti őket. Barátnőit vagy hátbaütéssel, vagy csókkal üdvözli.

Mindezt az egyik asszonynak mondta el, aki ugyanahhoz a gyülekezethez tartozott. Maga a fiatal aszszony pedig igen kellemetlen volt úgy megjelenésében, mint viselkedésében, s így a valóságban egyetlen barátnője sem volt. Az egyik barátunk imádkozott ezért a fiatalasszonyért, akinek olyan sok szeretetre volt szüksége. Lássál, lassan a fiatal asszony azután elfogadott tagja lett a közösségnek.

Mikor barátunk feleségével együtt már felkészült, hogy egy távoli városba költözik, az említett fiatal asszony, arcán végig folyó könnyekkel jött hozzájuk ezekkel a szavakkal “Nem is tudom elképzelni, hogyan tudok a jövőben meglenni maguk nélkül!”

A mi állandóan változó, személytelen társadalmunkban olyan sokszor nagyon nehéz igazi barátságot kötni. De egyszer-egyszer egy barátságos szóval, vagy egy meleg kézfogással valakibe át tudjuk ültetni Isten szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, mi nayon jól tudjuk, hogy a Te gyógyító érintésed (nélkül semmik vagyunk ebben az életben. Szeretnénk eljutni Hozzád, hogy érintenél meg bennünket szent kezeddel és tennél bennünket olyanokká, akik sokkal jobban tudnak szeretni. Jézus nevében kérünk. — Ámen.

— Mindenkinek szüksége van arra, hogy szeretettel közeledjünk hozzá. —

Short H. Ruth, Oklahoma

SZERDA, JUNIUS 19

Olvassuk: Márk 1:40-45

— 52 —