Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Lukács 15:3-7; Zsolt. 27:l-á

„ ... Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön...” (Lukács 15:7)

Rádióban a “Már késő” c. dalt énekelték. Nem emlékszem már mind a lehangoló szövegre, de a dallam napokig fülembe csengett és végül is így vélekedtem magamban: “Nagyszerű, pontosan az, hogy nem késő új életet kezdenem Krisztussal Megváltómmal.”

Majd így dúdoltam az éneket: “Nem késő még, mert az Ür jött értem el, megtört szívem és sok kétségem eléje vethetem.” így vált dalom diadal énekké és örömmé. Krisztus ránk vár. “Kitárt karjával vár az Űr.” A tékozló fiú élte át ezt a csodálatos fogadtatást, amit mi is megtapasztalhatunk. Magányunkat eloszlatja Krisztus Urunk jelenléte.

IMÁDKOZZUNK: Uram, köszönjük neked, hogy ma még így kérhetünk Téged: “Bocsáss meg és írgalmazz nekem. Segíts megváltoznom, hogy közeledben élhessek, hogy a Te erőddel nézhessek szembe életem nehéz óráival és hogy legyőzhessem életemben a bűnt és félelmet. Köszönöm Neked hogy még eggyel több bűnöst elfogadtál: ENGEM.” Ámen.

— Fogadom, hogy egy percet sem tékozlok el tovább hanem bűnbánattal és szeretettel állok Isten elé most rögtön. —

Duxbury Eileen, Dél-Afrika

HÉTFŐ, JÜNIUS 17

50 —