Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Jób 33:13-18; Cselekedetek 26:12-20 „Hiszen szól az Isten egyszer, vagy kétszer is, de nem figyelnek rá!” (Jób 33,14) Mivel a természettudomány tanít bennünket a szinte hihetetlennek tűnő távolságokra az égitestek között és mivel kimutatja némely csillag meghökkentő nagyságát, sokan az emberek közül megvetik azt az igazságot, hogy Isten az ö akaratát tudatja az emberrel. Lehet, hogy Isten nem szól hozzánk olyan drámai módon, mint ahogyan azt tette Mózes, Sámuel, vagy Pál esetében, de azért tudatja velünk, hogy az ö szemei vizsgálják át az egész földet! Egyszer ágyamon fekve, éreztem, hogy erőim végére értem. Akkor szemeim a falon függő igére tévedtek. Láttam már a feliratot nagyon sokszor, de most felém irányultak a szavak, olyan erővel, hogy meg voltam győződve, általuk Isten biztosított engem segítségéről. Az egyszerű szavak ezek voltak: “Nem hagylak el téged!” Bátorságot vettem az Igéből és mentem tovább. Isten kinyilatkoztat a az ö akaratát félreérthetetlenül azoknak, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak! A fődolog az, hogy legyünk éberek, hogy legyen halló fülünk, legyen bennünk készség engedelmeskedni, bármit kívánjon is ö tűlünk! IMÁDKOZZUNK: Ó Uram, kérlek add nekem Sámuel halló fülét. Tégy fogékonnyá vezetésed iránt és erősíts az engedelmességre. Ámen. — Mért féljek hallgatni Isten szavára, mikor akarata mindég javamat szolgálja? — Wood Herbert, Toronto KEDD, JÜNIUS 11 — 44 —
