Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

„Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatúl. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek. (Róma 12:1.) A huszadik században nevetségesen hatna úgy be­szélni az életről mint valami szentségről. A mai idők­ben az emberi élet állandó kísérő jelensége: a félelem, ami ennek az évszázadnak egyik legnagyobb beteg­sége. De Isten beszéde azt mondja nekünk, hogy az élet szentség. Valóban, amikor testünket égő áldozatul felajánljuk Istennek, akkor az Ur szentnek és elfogad­hatónak tartja. Isten arra sürget bennünket, hogy fogadjuk el Jézustól az új életet, aki feláldozta magát érettünk a Golgothán. 'M'fnrlnvájan tudjuk, hogy milyen rossz érzés ide gennek és magányosnak lenni egy új országban, ami­kor honvágyunk van és szeretnénk hazamenni. Ez ha­sonlít a Jézus Krisztus által felkínált örök élet utáni vágyunkhoz. Jézus azt mondja, hogy aki hallja az ő szavát és hisz abban, aki elküldötte őt, annak örök élete van, az nem megy ítéletre, hanem általmegy a halálból az életre. Az emberi élet izgalmas ügy, de a legizgalmasabb akkor, amikor az ember engedelmesen szolgálja a bol­dog jövőt, amelyet Isten igér számunkra. IMÁDKOZZUNK: Űr Jézus Krisztus, segíts, hogy a te beszédedre engedelmes és hálás életet éljünk. Add, hogy szentek és igazak lehessünk a Te országodban, amelyet adtál nekünk. Ámen. — Semmivel sem lehet felcserélni azt az életet, ami szentté és megelégedetté tesz. — SZERDA, MÁJUS 29 Olvassuk: Róma: 12:1-8 — 31 Kijanga Péter, Tanzania

Next

/
Thumbnails
Contents