Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 26 Olvassuk: Máté 9 :35-38

„Amikor látta a sokaságot könyörületességre indult raituk..

(Máté 9:36)

Bárcsak mi is úgy tudnánk látni, mint Jézus. Mélyen belelátott a sokaság szívébe. Nemcsak úgy felszínesen. Látta őket a maguk leplezetlen valóságában, belső ürességükben, tehetetlenségükben, zavarosságukban. S ennek ellenére is a szeretet szemével látta őket. Ez a kifejezés, hogy “könyörületességre indult rajtuk” azt mutatja, hogy szíve mélyéig megrendítette a látvány.

Vezetők, művészek, gondolkodók könnyen válnak embergyűlölőkké. Egy német költő így fejezte ezt ki: “ez az embernek nevezett disznó lenne a teremtés koronája?” Persze legtöbbször mély csalódásokat rejt az ilyen gyűlölet. De Jézus más volt ebben is. Könyörületességre indult az emberen.

Egy ifjúság-neveléssel foglalkozó egyesület ezt fektette le szabályként a maga működése számára: “Társaságunk lehetővé teszi, hogy az ifjúság bármely irányban szabadon fejlődjék. Ha kell, negatív irányban is . ..” Ez bizony szomorú “engedékenység”.

De ne reménykedjünk abban, hogy majd a társadalom, az állam valamikor is képes lesz a helyes irányban történő nevelést törvényekkel, szabályokkal biztosítani. Mert mindez érzület kérdése. Azonkak például, akik az ifjúságot — s az idősebbeket is — erkölcstelen és szennyes könyvekkel, folyóiratokkal, filmekkel traktálják, hogy szabadon fejldőjenek “negatív irányban”, nincsen könyörület a szívében.

Mire is lenne ma oly nagy szükség? Az Igénkben említett jézusi látásra.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük néked Ur Jézus, hogy valamennyiünk számára van könyörületes pillantásod. Áldott légy ezért. Ámen.

— Mi lesz a szívünkkel? —

— 28 —

G. B., Németország