Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, JANUAR 13.

Olvassuk: Lukács 5:17-20.

„És imé néhány férfi ágyon egy gutaütött ember vitt oda ... és felmentek a háztetőre és a cseréphéjazaton át bocsátották öt alá ágyastól Jczus elé, a középre" (Lukács 5:18,19)

Az a szegény béna ember igazán kiváló egyéniség lehetett, hogy barátai annyira odaadóan segítették! Munkájukat is otthagyták, tolongó tömegen vitték keresztül; fel a háztetőre, elhúzni a cserepeket, leereszteni a nyíláson!

Ilyesmiben volt részem nemrégen koreai missziói állomásunkon. Eltörtem a lábamat és annyira tehetetlen voltam, hogy két jóbarátom vitt el a kórházba. És miután gipszbe tetté1' a lábam, két másik igazi barát segített a tolókocsiban és a mankókkal. Két aranyos ápolónő segített mosakodni, öltözködni. Es még mások is.

Azóta gyakran visszagoldoltam azokra a hetekre. Bizony nagyon ritka az az ember, aki az Ur Jézus szeretekét a szívével és a kezével is továbbítja — ellenszolgáltatás nélkül.

Igen, az ilyen szívességből való munka és szolgálat talán a legbecsesebb adomány, melyet a mi Urunk reánk áraszthat embertársainkon keresztül. Csupáncsak olyan szív kell hozzá, amely a golgotái keresztnél megtisztulást és kegyelmet talált... És az ilyen szeretet-virág többet ér, mint a legszebb rózsaliget illata.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Urunk, köszönjük a Tőled kirendelt igazi barátokat a szükség idejében. Nyisd meg szeműinket és szíveinket, hogy mi is így cselekedjünk. Az Ur Jézusért, Ámen.

— Ma Jézus szeretetével próbálok szeretni. —

Rice Roberta, orvosnő, Illinois

15 —