Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

“Kicsinyhitó, miért kétkedtél?” (Máté 14:31)

Elnéztem egy embert, amint úszni tanult a hátán. Magyarázták neki, hogy csak feküdjék kinyűjtózkodva hanyatt a vízre, fejét hátra hajlítva, amennyire csak bírja, s aztán csak hajtsa magát könnyedén karjával és lábaival, ö azonban ahelyett, hogy így tett volna, nem tartotta jól a fejét, testét behajlította s mindjárt kezdett merülni. A víz fenntartotta volna, de ő nem tudta ezt helyesen kihasználni.

Isten hív bennünket. Megmondta, hogy teljes bizalommal nyugodhatunk benne és ö fenntart minket, ha követjük terveit. De a mi hitünk rendszerint nem elég nagy ahoz, hogy követssük az ö irányítását, s ezért kell küzködnünk és ezért sülyedezünk.

Mennyire fontos közülünk mindenkinek, hogy hittel egyszerűen rábízza magát Isten irányítására, és engedje, hogy ő tartson fenn minket!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, imádkozunk a Benned bízó hitért, hogy tudjunk Benned megnyugodni és erődben bátorságot és bölcsességet találni. Add nekünk mindenkor tudomásunkra, hogy a Te őrizeted alatt vagyunk. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Bízzál Istenben és nem merülsz el. —

Mundt Daniel H., Minnesota

SZOMBAT, MÁJUS 18

Dlvassuk: Máté 14:22-33

— 20 —