Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 15 Olvassuk: János 1:6-8

„Eljött egy Istentől küldött ember..(Ján. 1:6)

Zakariás pap és felesége, Erzsébet kérését meghallgatta Isten. Megértette bánatukat, szívük sebét. Mikor már gondolni sem mertek rá, akkor felelt Isten. Isten nem siet... de nem is késik el. Amit ö igér, azt beteljesíti, nemcsak Zakariás életében, hanem a te életedben is. Te belefáradsz az imádságba és feladhatod a harcot az éggel és Isten szívével, de Isten nem fárad bele. A maga idejében felel. “Jó várni és megadással lenni az Ür szabadításáíg”.

A hívő lelkész-házaspár születése előtt odaígérte a gyermeket Istennek. Mégis meglepődtek, amikor Isten bejelentette igényét. Vigyázz ígéreteidre! Isten szavadon fog. Isten nem felejti el ígéreteidet.

Isten mindig többet cselekszik, mint amit mi kérünk és várunk.Zakariás és Erzsébet meg sem álmodták, hogy gyermeküket Isten milyen hatalmas feladatra választja ki és milyen csodálatos munkára küldi el. Isten gondolatai többek a mi gondolatainknál.

János Istentől küldött emberré lett. Isten küldésére kiszakadt a szülői házból, megtagadta a kényelmet, a jólétet.

Az Istentől küldött ember bátorságot, világos látást és mondanivalót nyert. Az Ige élő maggá lett kezében, mely a szívek talajába hatol és ott gyökeret ver, majd gyümölcsöt terem.

Imádkozzál az Istentől küldött emberekért! Ha téged küld, engedelmeskedjél és ne alkudozz. Ennek a világnak is Istentől küldött emberekre van szüksége.

IMÁDKOZZUNK: Uram, küldj magvetőket. Küldj munkásokat az aratásra. Küldj odaszánt életű bizonyságtevöket. Ámen.

— Csak Istentől küldött embereken keresztül újulhatnak meg egyházaink. —

Dr. Ecsedy Aladár, Magyarország

— 17 —