Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
Olvassuk: Zsidókhoz írt levél 10:19-25 „Ügyeljünk kölcsönösen arra, hogy egymást szeretetre és jócselekedetekre ösztönözzük!” (Zsid. 10:24] Egy floridai lelkipásztor felkeresett egy házaspárt, akik a kitöltött látogatási lap szerint a megelőző vasárnap voltak először a templomban. Elmondotta nekik, mennyire örült érdeklődésüknek, s meghívta őket a következő vasárnapra is. “Olyan nincs, hogy mi mégegyszer betegyük lábunkat abba a templomba!” — válaszolta a férj. “Senki sem szólt hozzánk, s mint látogatók rendkívül elhagyatottnak éreztük magunkat ott!” “Szóba elegyedtek valakivel?” — kérdezte a lelkész. “Miért tettük volna?” — vágott vissza a férj. “Hiszen látogatók voltunk!” Ekkor a lelkipásztor elmagyarázta nekik, hogy a gyülekezetnek legalább 60 százaléka látogató volt, akik minden bizonnyal szintén elhagyatottnak érezték magukat — mellettük! Meg volt-e a joga a házaspárnak elvárni mástól azt, amit ők nem adtak másoknak? A férj végül is elismerte: “Igaza van: nekünk kellett volna kezdeményezni — és úgy is fogunk tenni!” S így amikor megértették, hogy a barátszerzés legbiztosabb útja a baráttá-válás, ez a házaspár később csodálkozva tapasztalta, mennyi barátj uk lett... IMÁDKOZZUNK: Uram, hadd bővítsem barátaim körét úgy, hogy magam válók baráttá először! Hadd tegyem meg én az első lépést először, s ne várjak a másikra! Ámen. —Barátság az élet egyik legjobb befektetése. — Petherick William, Florida KEDD, MÁJUS 7 — 9 —