Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 3. szám
Olvassuk: II. Kor. 9:5-7 “Készítsétek el adományotokat, ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomoúságból, vagy kénytelenségból.” (II. Kor. 5-b,7-a) Ez a bibliai üzenet buktató kő lehet sok magát keresztyénnek valló ember számára. Az alábbi kis történet rávilágít erre az igazságra. Egyik ismerősöm mondta el, hogy ő és öccse, mint fiatal legénykék minden vasárnap a templomi perselyezés alkalmával 10-10 fillért tettek a tányérba. A templomban ugyanabban a székben ültek, ahol a kis város gazdag bankárja. Elkerülhetetlenül meglátták, hogy a jómódú úr ugyancsak 10 fillért csúsztat a perselybe minden alkalommal. Egy nap már nem bírták kíváncsiságukat tovább visszatartani és megkérdezték a bankár urat templom után: “Hogy lehet az, hogy Ön, akinek annyi pénze van, ugyanannyit tesz csak a tányérba, mint amenynyit mi, a jóval szegényebb gyerekek?” A bankár mosolyogva adta meg a választ, amit bizonyára a saját megnyugtatására már önmagának is sokszor elmondott: “Meg van írva: a jókedvű adakozót szereti az Isten.” “Nos, fiúk, én ennyit tudok adni igazán jókedvűen.” íme a Bibliából keresett igazolást zsugori magatartására. Ha nehéz jókedvűen adnunk, inkább imádkozzunk, hogy Isten nyissa meg szemünket, hogy lássuk meg az 0 gazdagon reánk áradó áldásait. IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, segíts minket, hogy szívesebben adjunk, hiszen mindenünket Neked köszönhetjük. Hadd mutassa meg jókedvű adományunk mély hálánkat nemcsak testi életünkről való gazdag gondoskodásodért, hanem különösen drága Megváltónkban nyújtott bűnbocsátó kegyelmedért, mely által a menny kimondhatatlan kincseit is nekünk ajándékoztak. Ámen. — Hálás szív érzi az adakozás lehetőségének nagy lelki áldását. — Kohr Hannah Louise, Washington — 4 — CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 2.