Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Azt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, sze­resse felebarátját is." (I. János 4:21) A vasárnapi istentiszteleten a lelkész Isten szerete­­téről beszélt. Egyszer csak megállt és arra kérte hall­gatóit, hogy forduljanak egymás felé és mondják: Is­ten szeret téged. Majd később azt kérte, hogy egészít­sék ki a mondatot: Isten szeret téged és én is szeretlek. Míg az első esetben szinte mindenki megtette, amit kért, a második kérésre sokkal kevesebben mozdultak meg. Vájjon etz arról tanúskodik, hogy könnyebb Istent szeretnünk, mint felebarátainkat? Az írástudó is azt kérdezte Jézustól, hogy melyik a legnagyobb parancsolat? Jézus pedig megadta a pon­tos választ: nem lehet a két parancsolatot elválasztani egymástól! Igen, szeretni kell Istent, de itt nem lehet megállni. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. János apostol igen élesen fogalmaz, amikor erről van szó: „aki azt mondja, hogy szereti Istent és gyű­löli a testvérét, az hazudik!” Nem lehet Istent szavakkal szeretni. Mert ha iga­zán szeretjük öt, az ö szeretetét már ott találjuk szí­vünkben. Mert ö előbb szeretett minket. És az ő sze­­retete minket törődésre, gondoskodásra indít a másik ember iránt. Mert Isten őt is szereti! IMÁDKOZZUNK: Istenem, áldalak azért, hogy a Te szereteted teste öltött értem Jézus Krisztusban. Vezess engem Uram, hogy halából én is tudjalak iga­zán szeretni Téged és embertársaimat. Ámen. — Szeretni Istent és az embereket — ez a teljes élet. — Zakhary Tanios, Ohio KEDD, ÁPRILIS 30 Olvassuk: Márk 12:28-34 — 63 —

Next

/
Thumbnails
Contents