Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Szegénnyé lesz, aki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít..(Példabeszédek 10:4)

Jó, hogy dolgoznunk kell. Ha Isten cselekedne mindent helyettünk, valószínűleg ráhagynánk az egészei és nem fáradoznánk, nem munkálkodniuk.

Dolgoznunk kell, hogy juttathassunk azoknak is, akik szűkölködnek. A Biblia ragaszkodik ahhoz, hogy a gazdag kezének dús tartalma átömöljék a szegény üres tenyerébe. Az adakozó pedig meggazdagodik — ha nem is földben és aranyban, de a lélek kincseiben.

Azok, akik elmenekültek a „plasztik-városok” életéből, hogy erdőkben bolyongva, tűnődve meditáljanak a csillagok alatt, jót gondoltak. De hamarosan ez az életmód is elfakult számukra és elkezdtek fát faragni, saját élelmüket termelni, épületeket emelni, alkotni. A tétlenséget igen unalmasnak találták, s bár kinn a szabad földeken a természettel egyesülve élni szép volt, gazdaggá akkor vált és értelmet ez az élet úgy nyert, ha a természettel együtt ők is munkához láttak. Igen okosan nem a földi, anyagi meggazdagodást kerestek, de lelkileg is száraznak érezték magukat mindaddig, amíg tétlenek voltak.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, taníts bennünket szorgalmasan dolgozni mindennapi kenyerünkért és Téged hőséggel szolgálni. Ámen.

— A tétlenségnek lelki elapadás az eredménye. —

Julien Florence, Kanada

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 18

Olvassuk: Efézus 4:25-32

51 —