Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagsá­got és bölcsességet és Hatalmasságot és tisztességet és dicső­séget és áldást.” (Jel. 5:12) Mivel egyedül csak a megöletett Bárány találtatott méltónak az Élet-Könyvének felnyitására, ezért soha meg nem szűnő énekként zeng ma is az ö örök dicsé­rete a fenti ige szerint. Vannak, akik kifogásolják, ha többet hallanak az Ür Jézusnak értünk történt haláláról, mint egyéb cselekedeteiről. Ügy tűnik, ők vereségnek számítják az Ur kínos kereszthalálát. Pedig az ö diadalmas „El­­végeztetett”-je nélkül, nem lenne az Ur szent Bárá­nyának vére örökkévalóan magasztalva égen és földön. A fő hangsúly ezen van: „Méltó vagy, mert megölettél és megváltottál minket Istennek a Te véred által.” (Jel. 5:9). Mert az Ür Jézusnak Isten létére emberré lenni és kínos kereszthalálra menni a bűnös emberiségért mindennél nagyobb cselekedete volt! Feltámadásával pedig az ö dicsőségét nyerte vissza, mivel nem látott rothadást. (Ap. Csel. 13:35-37). Mennybemenetelével az ö méltó helyét foglalta el az Atya jobbján, ahol meg nem szűnnek emlékezni — a nagy dicsőítés köz­ben is — az Ür Jézus haláláról. Csak mi ne dicsőít­sük Isten Bárányát?! IMÁDKOZZUNK: Hála Neked mennyei jó Atyánk, hogy szent Fiadé lehet a méltóság és tisztesség; hála az értünk ontott szent véréért, melyet ö kész volt ad­ni megváltottaiért. Ámen. — Még ö is csak a kereszten át juthatott dicsőség­re! — Csarkó Eszter, Cleveland HUSVÉT VASÁRNAP, ÁPRILIS 14 Olvassuk: Jel. 5:1-14 47 —

Next

/
Thumbnails
Contents