Csendes Percek, 1974 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1974-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 26:17-30

„Ez az én vérem, az újszövetségnek vére, amely kiontatott sokakért a bűnök bodsánatára." (Máté 26:28

Evekkel ezelőtt egy számomra emlékezetes Nagycsütörtök esti úrvacsoraosztáson vettem részt. Gyertyafénynél, testvéri szeretetben ültünk egy hosz- Gyertyafénynél, testvéri szeretetben ültünk egy hoszszú, fehér abrosszal terített asztal mellett, amelyen a szent jegyek oda voltak készítve, minlenkinek különkülön. Az ünnepi csendben csak a Szentírás szavai hangoztak el az Űrvacsoráról. Különös módon ez a szokatlan forma nem tette mindennapivá, szentségtelenné, vagy túlságosan fesztelenné a közösséget, hanem ellenkezőleg, nagyon érzett Krisztus jelenléte. Éreztem, hogy ez Krisztus asztala, Ö a házigazda, mi a vendégei, s ö maga nyújtja át sebzett kezeivel a jegyeket, az ö megtöretett testét, s az ö kiontott vérét, melyek egyedül elégségesek arra, hogy az Atya bocsánatát számunkra kieszközöljék. A tanítványokra gondoltam, akik olyan emberiek voltak, annyi különféle nyomorúsággal megterhelve, s mégis Jézussal együtt vacsorázhattak. Nekem is így van reménységsm, hogy az Ur Jézus Krisztus engem se vet ki az közösségéből, bár sokszor Péterhez hasonlóan csak üres fogadkozásokkal voltam tele, s megtagadtam, elfordultam Tőle időről-időre. De azt is tudja, mikor János módjára szeretetre gyúl a szívem iránta, s kegyelme elfelezi gyarlóságaimat.

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Urunk az Úrvacsorát, melyben bűnbocsánat van, a Te véred által és a szövetség ígérete azok számára, akik Néked lávámnak élni. Köszönjük, hogy adod az örökélet reménységét is, ahol már többé nem emlékezni kell Rád, hanem színröl-színre láthatunk. Ámen.

— Jézus kész veled vacsorázni, ha te megnyitod Néki az ajtót. — Maxwell J. Robert, Dél-Karolina

— 44 —

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 11